Thursday 27 March 2014

Hello there! How are you?

Hangzik el minden egyes helyen, ahova beteszem a lábam. És hát köszönöm jól. Elég bőséges input érkezett felém a durván egy hét alatt. Szóval most picit hosszabb úti beszámolót tartok.

Nos, a legelején elkezdve, ez az ország turistáknak egy paradicsom. Rengeteg látnivaló (főleg természeti), és kedves vendégszerető és érdeklődő emberek. Én jómagam, minden nap legalább kétszer kérdezek, hogy mi merre, és mindig kapok egy kedves választ, plusz egy "honnan jöttél, mi járatban erre kérdés párt". Az egyik buszmegállóban álló ember például, magával hívott a menetrendekhez, és hosszasan magyarázta, hogy melyik busz hova visz, és nekem így, meg úgy is jó lesz. Elég kedves, és csak egy az engem ért kedvességekből.


Az buszközlekedés elég jó a városban, mindenhova el tudok jutni kb 3-5 dollár fejében. Ugyanez a minőség az utakra is igaz, bár a járdák néhol foltozottak, amit bringával meg lehet érezni, de látszik, hogy azért karbantartják.

Bár még nincs tapasztalatom, de ahogy olvasgatom a menetrendeket és forgatom a térképeket, a távolsági közlekedés már neccesebb téma, és érdemesebb egy autót beszerezni, vagy helyi repülőközlekedést használni.

Jómagam térdig koptattam a lábam gyaloglással, de tökéletesen megérte, pompás panoráma és igencsak autentikus kertváros fogadott utam során. És ami a pláne, hogy normál ember számára is megfizethető áron lehet ezeket bérelni.






Amit még nem tudok hova tenni, hogy szigetelés nem sok van és fűtés egyáltalán nincs (hacsak nem szerel be az ember légkondit, vagy vesz hősugárzót, és elektromos takarót). Itt északon 3 fok már extrém hideg, de általában 6-9 fok szokott lenni telente. Majd kiderül, hogy mi igaz ezekből.

Az árak... Nos még nem igazán tudtam beoptimalizálni a költségvetést, de az biztos, hogy nyeltem a húsárakon, no meg a tejtermékekre írt dollár mennyiségen. Általában 10%-kal tűnik nekem drágábbnak, mint Ausztria, de vannak termékek, amik még ezt is überelik. Hál'istennek, az informatikus fizetés is magasabb.

Ami viszont igazán lenyűgöző, az a táj! Már raktam fel pár képet facebookra, és ide a galériába (oldalt látjátok a slideshow-t, rákkatintva elvisz a flickr galériába). Nem számítottam erre, annak ellenére, hogy sokat olvastam ezek után. Amit eddig láttam az csak Auckland, és 10kmes sugara, és annak is csak töredékét.... Azt hiszem ideje előkeríteni a szívgyógyszert, mert ezt nem lehet bírni. :)





Apropó, gyógyszer! 50+-os naptej a legalapabb. Itt tűz a nap, mint disznó a jégen. És hát tegnap én is majdnem megégtem többszöri kenés mellett, de persze csak majdnem. Ha vigyáz az ember, akkor nincs gond, de azért érdemes tisztában lenni, hogy ebben csendes-óceáni övezetben igen magas a bőrrákos megbetegedések aránya (egy elég komoly negatívum). Szóval elég egy órát napon lenni, és elkerülni a csúcsot, így is ropogósra barnul az ember 3 nap után. Személyes tapasztalat alapján, én elég sokat voltam napon, csak 2-3 magasságában bújtam el, és így nem is volt gond.

No és a gasztronómia. Sajnos még vajmi kevés fogalmam van erről, de pont ma, az új szállásadóm, Milán elvitt egy nagy szupermárkettbe, és bemutatott néhány nagyon tuti gyümölcsöt, halat, és egyéb finomságot. Rengeteg gyümölcsféle kapható (és ez tényleg rengeteg, nem olyan rengeteg, mint egy Tescoban, vagy Intersparban), a normális Kiwi nagyboltokban rendkívül gondosan elrendezett, és mindig friss termékeket osztanak, legalábbis Milán elmondása szerint, bár nekem is úgy tűnik, ily rövidke idő után. Majd később még postolok a gasztróval, ha már jobban kiismerem magam.
Azért annyit, hogy ginger crunchy-t, mango banana smoothy-val soha többé.... Olyan tömény, édes, sűrű borzadályos, iszonytatóan, fullasztóan, gyomorból visszakívánkozóan sok volt az az édesmennyiség, hogy az utolsó falatnál csaknem visszatért a szabadba az egész. :O



Jelenleg már a bankszámlanyitásnál, és egy nagyon olcsó tragacs vásárlásánál járok. Illetve, akárhogy is alakul a meló, április vége felé nyílik a holiday working visa jelentkezés, és én szeretnék rá lecsapni, mint keselyű a dögre. Bár reméljük addigra lesz meló, és már a permanent visa is úton lesz.:)

Most egyenlőre ennyi. Igyekszem ezután kevesebbet, de inkább történéseket leírni. Remélem kedvet kap mindenki ezek után ahhoz, hogy több kevesebb időre kiruccanjon ide (akár élni is), mivel minden marketinggel, promócióval pontosan ez a célom.

S végül egy kis video, az ideutam "megpróbáltatásairól", ami persze tényleg borzasztóan hosszú és fárasztó volt, de a jóért meg kell dolgozni ugyebár. :)

Sweet as New Zealand!




5 comments:

  1. Nagyon szuper a videó, várom a következőt! :)

    ReplyDelete
  2. Már a forgatások zajlanak. :)

    ReplyDelete
  3. Tényleg jó videó, csak így tovább :-)

    ReplyDelete
  4. Én még csak most jutottam el odáig hogy az elejéről nekiálljam böngészni a blogodat Peti, és ez a videó valami fantasztikus!! Nagyon jó :) Élvezetes leírás, jó képek, nagy kalandok, hajrá :) Adri

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi szépen, elég sok videot csináltam már, igyekszem kedvet csinálni mindenkinek ehhez a csodálatos helyhez. :)

      Delete