Wednesday 5 November 2014

The world is mine!

Újra sikerült rávennem magam egy bejegyzés megírására! Mondani szokás, lustaság félegészség. :)
Szóval, hogy mi is történt? Rengeteg minden, szinte kifolyt az összes víz a Dunából.

Csak, hogy egy két dolgot említsek. Vendégem volt, igaz nem túl hosszú időre, de annál kedvesebb vendég. :) Kis mókázás Aucklandben és a környéken, néhány kemény parti, emlékeztetve arra, milyen is a magyar virtus. :D Kis kocsikázás, gyönyörű partok, és vízesés, csak, hogy a legfontosabb dolgokat említsem. És hát igazán más érzés volt, hogy ezt egy hozzám közeli emberrel tudtam eltölteni.





Igaz, sajnos nem tudtunk túl sok időt együtt tölteni, de mindenképpen remek és emlékezetes volt. :)

A másik nagyon nagy esemény, hogy végre eltölthettem az első szabadságom!!! Nem mintha, olyan rossz lenne a munka, de hát mégis csak a déli szigetre megyek. :)
Utolsó munkanap estéjén hátizsák teletömve, hálózsák, sátor felszerelve, becsekkolva a másnapi hobbit sasjáratra, készen álltam az új élmények befogadására. :)

Bár a reptéren picit nyűglödtek a sátram miatt, sikerült megegyezésre jutni, és le tudtam szállítani a házikómat is a déli szigetre.



Érkezés után hamar megkerestem az első megfelelő spotot, és máris kipakoltam a hüvelykujjam. Rövid várakozás után már fel is vett két dél afrikai férfi, akik rögtön bevittek Queenstownba. A kollégák rámparancsoltak, hogy a Fergburger kipróbálása nélkül vissza se merjek menni, szóval ebéd gyanánt bedobtam egy óriásburgert, ami valóban igen ízletesnek bizonyult.

Majd a kb 20 kilós pakkal elindultam a városon túl található kempingbe. Persze kb 7 km séta után, enyhén sajgó vállaim azt parancsolták, ideje kirakni megint a mágikus ujjat. És pontosan abban a pillanatban, amikor ez megtörtént, az első autó kirakta az indexet és már is két kedves német lány kocsijában találtam magam. :) Mit ad isten pont ugyanoda tartottak, ahova én szóval, több mint sikeres volt a stoppolás.

A kempingben kicsit dumáltam a managerrel, kiinformáltam, hogy mi a szitu karácsonykor (Mert ugye néhány KiwiManiacs fog látogatást tenni, és hát nem árt tájékozódni az érdekükben). De a sok szócséplés után rögvest bevetettem magam az erdőbe, és felfedeztem a környéket.
Másnap reggel kelés irány a hegy. :)  A látvány pazar, sőt csodás, olyan osztrák feelingem volt (de úgy általában mindig, eléggé hazainak tűntek a hegyek)




Oh, és hát a kihagyhatatlan... a túra után természetesen a jéghideg tóban mostam le az izzadtságot. Nem egy izlandi óceán, de azért rohadtul befagyott a hátsóm... olyan másfél centi hideg lehetett.

Másnap reggel stoppolás, irány Wanaka. Azt mondják Queenstown a partiváros, a nagy, nyüzsgés, Wanaka a nyugalom völgye, hát ez így is volt, festői hegyek a háttérben, és kristálytiszta tó az előtérben egy nyugodt kis városkával a partján. Imádom! Ide úton egy lengyel leányzó vett fel, aki vígan mesélte, hogy hogyan törte össze magát ebben, meg abban a sportban, tök lazán mesélte, hogy eltört egyszer a gerince.., mondjuk ahogy előadta tényleg vicces volt.:)

Persze mi mást csináltam a környéken??! Hát túúúra, felmásztam egy kicsúcsosodó dombra, ahonnan, körbe lehetett látni a környéket, és csak bámultam a kék vizet a hegyek mögött gyülekező viharfelhőket, és a hatalmas csúcsok hósapkáit.

















Lenyűgözőőő! Este sikerült Beával találkozni, hiszen az ő buszútja is erre vezetett, szóval vele is sikerült pár kellemes percet eltölteni a festői parton sétálva, és persze bemutatott a kedves utitársainak is, akik valóban nagyon vicces embereknek bizonyultak. :)


Azonban reggel újra útra kellett kelni, hisz csak másfél hét van és még annyi mindent kell megnézni.
Éjszaka komoly esőt kaptam így nem sok alvás volt a sátorban és reggel arra ébredtem, hogy a hegyeken hó van (mármint azokon, amiken eddig semmi nem volt). Mint utólag kiderült néha még karácsonykor is van hó. :D Vicces.
Na de nem lehet cicózni, irány az út széle és stoppolás megent.  Ezúttal elég nehezen ment, hiába vigyor, hiába próbáltam a túrista buszt és a biciklist is lestoppolni, másfél órát ücsörögtem, sőt a többi stoppom is lassan ment, így aznap 4 órát tötymörögtem az ujjamat mutogatva az elhajtó járművek sofőrjeinek (oké, nem a "mindjárt kiszállok a cskoimból és megverlek" ujjamat, csupán a hüvelykujjam).
Végül szakadó esőbe megérkeztem Isengard (Vasudvard) forgatásának helyszínére. Mivel túl fáradt voltam, így inkább bementem a város egyetlen backpackerébe. Elszürcsöltem egy sört a helyieket figyelve, majd bedobtam magam az ágyba hiszen másnap túra!

Reggel irány a hegy, szerencsémre két stoppal hamar odaértem, és egyedül csak a sártenger állt köztem és a sziklás csúcs között (persze én nyertem és a jutalmam a pazar látvány volt).



Este vissza Queenstownba, néhány órát megint Beáék társaságában töltöttem, majd reggel kicsit megfáradva a stoppolásban, inkább béreltem kocsit. És megérte hiszen a déli részt keresztül kasul bejártam. Mint egy 2000 km levezetése és rengeteg csodaszép hely megtekintése közepette. Te Anauban összeismerkedtem egy mexikói stoppossal (igen szép neve van, Androméda). Megegyeztünk, hogy mivel nekem van kocsim ( és amúgy is le akarom róni a tartozásom a stoppososok előtt) hogy elviszem erre-arra. Reggel persze még felszedtem egy francia párt is. Így tömött autóval vágtunk délnek.

Az idő elég esős volt, de bíztunk a legjobban, ami sajnos nem történt meg és csunyán eláztunk a túra alatt, de jó buli volt. Nagyon érdekes emberekkel volt dolgom, akik sokat meséltek, főleg a mexikói nő volt egy nagyon világlátott ember. Nem volt csöndes pillanat.... mindig volt valami téma. :)










Az utolsó előtti napra még belefért egy 25km hosszú sétácska Queenstownban, Bea egyik barátnője nem tartott velük, így vele tettem meg a sétát, átdumálva az egész napot. A leányzó meglehetősen beszédes volt, így most se volt túl sok csöndes perc.

Aztán tegnap repcsire szálltam és vissza a nem annyira szürke, ám mégsem szívárványszínű, de azért kellemes valóságba. :)

Azt kell, hogy mondjam az utóbbi másfél hónapban hihetetlen sok minden történt. Teljesen kicserélődtem, felébredtem kicsit a Kiwi nyugalomból, és bevallom iszonyatosan jó érzés. Tele tervekkel, és még ha nem is teljesen úgy alakult minden, ahogy kigondoltam,  egyáltalán nem bánom, új ember lettem, és készülök az új élmények befogadására, és már tervező asztalon van a következő nagy álom is. :) :)

Szóval ennyi, kicsit hosszú lett, de néha ilyen is kell.

Sweet as New Zealand!