Newborn employee

Megvolt az első munka nap.

Huh, jól sikerült. Azt mondom felnőtt férfinak érzem magam. Reggel kocsiba pattantam, útközben elfogyasztottam a reggelim, és mentem dolgozni. Mint a filmekben. Ez persze csak azért nagy szó, mert a kemény 3 munkaévem alatt egyszer nem mentem dolgozni kocsival. :)

Érkezés után gyors bemutatkozás, majd máris küldték, a linket a gépem bekonfigurálásához. Délután 2re kész is lettem. Közben elhívtak egy kávészünetre, ahol megint ismerkedés. Be kell valljam egész normális munkatársaim vannak, így első ránézésre.

Ja, igen és persze kettő után rámtestálták egy hiba megkeresését... Jól kezdődik, fogalmam sincs, hogy mi, hol van, mit keressek egyáltalán, sőt a programban használt "helyi szakkifejezéseket" se ismerem. De persze ez adja a savát borsát az egésznek. És csodák csodája sikerült is megtalálni egy másik hiba forrását, ami a rám bízott feladattal összefüggésben van. :) :)

No, és hogy mi a pláne az egészben? Az hogy egy nagy teremben vagyunk fejlesztők, és én egy hatalmas ablak elé kaptam az asztalom!! Persze azt mondták, hogy ne véssem a nevemet az asztalba, mert mostanság nagy átrendezések lesznek. De akkor is: "small things are making the life great". :)

Óó és még valami, egyből megkaptam az első külső tápegységem, ami annyit tesz, hogy kütyüket is kell majd matatnom (Csak, hogy professzionális szakzsargonnal éljek).

Sweet as New Zealand!

Simple facts from the Island of Calmness

Azaz, rágcsálócsapdák a kempingben és közönséges tengeri kondom blue edition az óceánparton. :)

A munka közeledtével (ami egészen pontosan hétfőn indul), már nem ruccanok ki olyan messzire, de azért így is bőven találok felfedezni valót a szűkebb környezetemben is.
Így esett, hogy elmentem egy természetvédelmi parkba a várostól nem messze. A park érdekességét az adta, hogy egyrészt Jurassic Parkot megszégyenítő automatikusan nyíló fémkapuk és masszív kerítés veszik körül, másrészt a kempingben, élesíthető rágcsálócsapdák és csalinak való mogyoró vaj várja a túrázni vágyókat.

 

Kiwifölde ugyanis rengeteget invesztál a nem őshonos emlősök pusztításába. Sem az egereknek, sem a nyulaknak, sem a cuki kis posszumoknak nem lehetne létjogosultságuk a szigeten. Ezek ugyanis ösztöneiket követve pusztítják a helyi "lakosságot", azaz a máshol nem létező ritka madarakat, vagy éppen tojásaikat, mint amilyen a kiwi is. Ezért a kerítés, és ezért a sok csapda. Illedelmesen megkérnek minden kempingezőt, hogy használják bátran a rendelkezésre álló eszközöket az irtásra.


Másik nagy felfedezésem a Közönséges Tengeri Kondom, Blue Edition. A valóságban természetesen semmi köze nincs a hatékony védelmi eszközhöz. Amiről beszélek az az úgynevezett Portuguese Man O' War (Bluebottle Jellyfish), azaz portugál gálya. Ez egy aranyos kis medúzaszerűség (valójában nem sorolható az élőlények ezen osztályába), mely igen fájdalmasat tud csípni, párosulva,csúnya napokig látszódó csíkokkal a testen. Szerencsémre nem sikerült kipróbálni milyen a csípés, de meglepődve néztem a fura, tényleg használt gumira emlékeztető kék izéket a parton, gondoltam utána járok mi lehet ez. :) Végre sikerült találni egy élőlényt, ami csíp/harap/rúg...

Sweet as New Zealand!

Halleloooya!

Kedves mindenki!
Jelentem, körülbelül két hónap alatt, szinte hihetetlen módon, sikerült megtelepednem az országban. Eddig minden annyira jól ment, hogy magam is képtelen vagyok felfogni.
Pénteken jött a hír, hogy megvan az állandó munkavízumom. Kezdhetek dolgozni.
Yuppiii! Szívem legmélyén picit fájdogál, hogy nem sikerült többet utazni munka előtt, de nem számít, hiszen végre minden a legnagyobb rendben és kezdődhet az új élet. :)
Az autó megvásárlása után azért gyorsan még leugrottam vidékre egy pár napra.

Belekukkantottam Új-Zélandba megint. Bár az idő meglehetősen szeszélyes volt, azért sikerült pár dolgot megnéznem. Például Hamilton Gardens csodálatos kertkiállítását.

Rengeteg ötletet merítettem a leendő saját kertemhez és persze remek relaxálási  lehetőség volt a fárasztó vezetés után. Vezetés... Sikerült szakadó esőben, éjszaka és verőfényes napsütésben is lenyomni pár kilométert. A drágaszágomba csaknem 1300 km-et raktam a 4 nap alatt

Persze minden esetben kárpótolt a látvány a fáradtságomért. Tóparton kempingezni teliholdkor, és figyelni ahogy a finom ködfátyol beteríti a tavat. Ez az élet!!











Persze a reggeli ébredés didergős ilyenkor, de a madarak szimfóniája visz egy kis meleget az ember szívébe, még ilyenkor is.

Időm nagy részét azonban a geotermikusan aktív és vulkanikus zónában töltöttem. Láttam kitörő gejzírt. Igaz ez egy elég csalódás volt. Egy fickó bedobott egy szappant a lyukba, majd 5 perc múlva egy hosszasan feltörő vízsugarat bámulhatott a nép. Egy pont Izland javára. :) De a terület, a maga fortyogó sármedencéivel, gőzölgő, ezer színű tavaival, és szódaforrásaival valami eszméletlen. És ezzel egyenlített is Kiwifölde.

 Persze az elengedhetetlen vízesés se maradhatott ki útközben. A domboldalról még egy napfelkeltét is megpillanthattam, bár elég rohanósan, hiszen várt rám a hegy, amit az napra terveztem.

Úgy bizony, végre megvolt az első, és valóban izzasztó mászás. Ngauruhore-nak keresztelt vulkán egy 2287 méteres szunnyadó óriás. Az osztrák túraúttervezéssel ellentétben, itt nem cikk-cakkban megy fel az út, hanem nagyjából toronyiránt (már ha van egyáltalán út). Szerencsémre út közben találtam pár korombeli fiatalt, akikhez be tudtam csatlakozni a mászás során. Annyira azért már nehéz volt az út, hogy egyedül ne vágjak bele. A lenti rövidnadrágos idő helyett fenn viharos, csontig ható szél és 15 centis jeges hó fogadott. De nagy élmény volt felmászni, és már várom a következőt.

Hát ennyi volt, most már jöhet a munka. :)
Minden kedves barátomtól elnézést szeretnék kérni, ha esetleg elfelejtek írni, vagy későn reagálok. Igyekszem mindenkivel kapcsolatban maradni, és előbb utóbb válaszolok.

Végül egy apró kis szösszenet a vizuális étvágyak kielégítésére. :)

Sweet as New Zealand!

Small moments of building a new life. :)

Egy újabb lépést tettem a mai nap folyamán az itteni életem rendezése érdekében. Vettem egy autót.
Remek "kis" autó. Remélem be fogja tölteni a rá váró funkciót, és nagyszerű hordozó eszköze lesz a baráti körnek. :) A becses kis járgány nem más mint egy 2000-es évjáratú Honda Odyssey 2300cc motorral, és 7 üléssel. Ahogy egy kedves barátom szokta volt mondani: "Csak férjen bele a babakocsi". Na azt hiszem ezt a kritériumot tudom éppen teljesíteni.

 

Tudom, hogy mostanában elég gyér volt az információ áramlás, de hát az vízum és munkaügyintézés, no meg az autó lekötött eléggé. Persze mindemellett minden nap kiruccantam egy újabb Aucklandhoz közeli helyre. Így sikerült elkeverednem teljesen véletlen egy rejtett nudista strandra (gyanítom, hogy kizárólag melegeknek a jelenvolt nemi eloszlás alapján).

Óceánparti szikla séta túra, és közben a dagály által hozott hullámokkal való közdelem is előfordult.

Illetve a legfrissebb esemény egy gyönyörű parton tett séta, amely során bebizonyította a magyar férfi különítmény, hogy milyen fasza gyerekekből is áll. :) A durván egy két méter széles, és ismeretlen mélységű patak nagy kihívást jelentett. A srácok, Milán és Tomi megoldották azzal, hogy a patak felett átívelő farönkön seggencsúszva  átvonszolták magukat. Én persze úgy gondoltam, majd szépen átgázolok. De aztán, az először combig érő víz a második lépés után már mindjárt mellkasig ért. Az eredmény totális röhögés és nem bekalkulált hidegzuhany. :)

Jelenleg a helyem egy évre biztosítva van, mivel a Working Holiday Visa-t megkaptam, és 1-2 héten belül az állandó munkavízum is megjön, és indulhat a mókuskerék. De addig is irány vidék az én drágaszágommal. És irány az igazi Kiwifölde.

Sweet as New Zealand. :)