A múlt hétvégén felugrottunk lakótárssal Kiwifölde legészakabbi pontjára. Sikerült pár kalandot átélni, amint kész a videó többet is mesélek.
Kicsit tördelem az ujjaimat a munka miatt. Már minden lehetséges vizsgálaton, interjún, vallatáson átestem. Elvileg már kellene választ kapni, de tekintve, hogy a héten hosszú hétvége volt (ami annyit tesz, hogy sok cég egész héten zárva), így inkább nem izgulok, csak várom a jövőhetet.
Persze, nem lehet itthon ücsörögni egész nap, így elmentem egy közeli kis vulkánt megmászni. Csak, hogy gyönyörködhessek a csodás Auckland-ben.
A szigetre csak úgy lehet eljutni, ha kompra szállok, és letakarítom a cipőmet, megszabadulok minden lehetséges kártevőtől. A sziget ugyanis természetvédelmi és "pest free" övezet. Ez annyit tesz, hogy az emberek által korábban idehozott kártevőket sikerült a helyről teljesen kiirtani, és az őshonos madárfélék így újra gyarapodásnak indulhatnak (behozott ellenségek híján).
Tegnap egy másik utazást is beütöttem. Milán felvetette, hogy ki kéne menni az Aucklandtől 30km-re lévő fekete homokos óceánpartra. Én mondom: "Miért ne..". És teljesen meg is érte, alig kell fél órát utazni, és máris meseszép helyen van az ember. Zöld dombok kísértek végig az úton, majd a végén hatalmas sziklaszirt, madárkolónia, és persze gyönyörű hullámok végezték a már már szokásos katartikus érzelemkeltést (Oké... bevallom, ezt nem lehet megszokni, de hát ez Kiwifölde).
Remek délutáni program volt. Este még berandalíroztunk a városba is, és bár a félsportos cipőm miatt nem engedtek be egy helyre, azért sikerült egy-két sört legurítani és újabb menő pubokat felfedezni.
A mai napra már csak egy kis tradicionális piacozás, és sétálás jutott a tengerparton Milánnal, Eszterrel, a kisfiával, Dominikkel, és Frenkyvel a mopsz kutyussal.
Videó hamarosan.
Sweet as New Zealand.
No comments:
Post a Comment