The world is mine!

Újra sikerült rávennem magam egy bejegyzés megírására! Mondani szokás, lustaság félegészség. :)
Szóval, hogy mi is történt? Rengeteg minden, szinte kifolyt az összes víz a Dunából.

Csak, hogy egy két dolgot említsek. Vendégem volt, igaz nem túl hosszú időre, de annál kedvesebb vendég. :) Kis mókázás Aucklandben és a környéken, néhány kemény parti, emlékeztetve arra, milyen is a magyar virtus. :D Kis kocsikázás, gyönyörű partok, és vízesés, csak, hogy a legfontosabb dolgokat említsem. És hát igazán más érzés volt, hogy ezt egy hozzám közeli emberrel tudtam eltölteni.

Igaz, sajnos nem tudtunk túl sok időt együtt tölteni, de mindenképpen remek és emlékezetes volt. :)

A másik nagyon nagy esemény, hogy végre eltölthettem az első szabadságom!!! Nem mintha, olyan rossz lenne a munka, de hát mégis csak a déli szigetre megyek. :)
Utolsó munkanap estéjén hátizsák teletömve, hálózsák, sátor felszerelve, becsekkolva a másnapi hobbit sasjáratra, készen álltam az új élmények befogadására. :)

Bár a reptéren picit nyűglödtek a sátram miatt, sikerült megegyezésre jutni, és le tudtam szállítani a házikómat is a déli szigetre.

Érkezés után hamar megkerestem az első megfelelő spotot, és máris kipakoltam a hüvelykujjam. Rövid várakozás után már fel is vett két dél afrikai férfi, akik rögtön bevittek Queenstownba. A kollégák rámparancsoltak, hogy a Fergburger kipróbálása nélkül vissza se merjek menni, szóval ebéd gyanánt bedobtam egy óriásburgert, ami valóban igen ízletesnek bizonyult.

Majd a kb 20 kilós pakkal elindultam a városon túl található kempingbe. Persze kb 7 km séta után, enyhén sajgó vállaim azt parancsolták, ideje kirakni megint a mágikus ujjat. És pontosan abban a pillanatban, amikor ez megtörtént, az első autó kirakta az indexet és már is két kedves német lány kocsijában találtam magam. :) Mit ad isten pont ugyanoda tartottak, ahova én szóval, több mint sikeres volt a stoppolás.

A kempingben kicsit dumáltam a managerrel, kiinformáltam, hogy mi a szitu karácsonykor (Mert ugye néhány KiwiManiacs fog látogatást tenni, és hát nem árt tájékozódni az érdekükben). De a sok szócséplés után rögvest bevetettem magam az erdőbe, és felfedeztem a környéket.
Másnap reggel kelés irány a hegy. :)  A látvány pazar, sőt csodás, olyan osztrák feelingem volt (de úgy általában mindig, eléggé hazainak tűntek a hegyek)

Oh, és hát a kihagyhatatlan... a túra után természetesen a jéghideg tóban mostam le az izzadtságot. Nem egy izlandi óceán, de azért rohadtul befagyott a hátsóm... olyan másfél centi hideg lehetett.

Másnap reggel stoppolás, irány Wanaka. Azt mondják Queenstown a partiváros, a nagy, nyüzsgés, Wanaka a nyugalom völgye, hát ez így is volt, festői hegyek a háttérben, és kristálytiszta tó az előtérben egy nyugodt kis városkával a partján. Imádom! Ide úton egy lengyel leányzó vett fel, aki vígan mesélte, hogy hogyan törte össze magát ebben, meg abban a sportban, tök lazán mesélte, hogy eltört egyszer a gerince.., mondjuk ahogy előadta tényleg vicces volt.:)

Persze mi mást csináltam a környéken??! Hát túúúra, felmásztam egy kicsúcsosodó dombra, ahonnan, körbe lehetett látni a környéket, és csak bámultam a kék vizet a hegyek mögött gyülekező viharfelhőket, és a hatalmas csúcsok hósapkáit.

















Lenyűgözőőő! Este sikerült Beával találkozni, hiszen az ő buszútja is erre vezetett, szóval vele is sikerült pár kellemes percet eltölteni a festői parton sétálva, és persze bemutatott a kedves utitársainak is, akik valóban nagyon vicces embereknek bizonyultak. :)


Azonban reggel újra útra kellett kelni, hisz csak másfél hét van és még annyi mindent kell megnézni.
Éjszaka komoly esőt kaptam így nem sok alvás volt a sátorban és reggel arra ébredtem, hogy a hegyeken hó van (mármint azokon, amiken eddig semmi nem volt). Mint utólag kiderült néha még karácsonykor is van hó. :D Vicces.
Na de nem lehet cicózni, irány az út széle és stoppolás megent.  Ezúttal elég nehezen ment, hiába vigyor, hiába próbáltam a túrista buszt és a biciklist is lestoppolni, másfél órát ücsörögtem, sőt a többi stoppom is lassan ment, így aznap 4 órát tötymörögtem az ujjamat mutogatva az elhajtó járművek sofőrjeinek (oké, nem a "mindjárt kiszállok a cskoimból és megverlek" ujjamat, csupán a hüvelykujjam).
Végül szakadó esőbe megérkeztem Isengard (Vasudvard) forgatásának helyszínére. Mivel túl fáradt voltam, így inkább bementem a város egyetlen backpackerébe. Elszürcsöltem egy sört a helyieket figyelve, majd bedobtam magam az ágyba hiszen másnap túra!

Reggel irány a hegy, szerencsémre két stoppal hamar odaértem, és egyedül csak a sártenger állt köztem és a sziklás csúcs között (persze én nyertem és a jutalmam a pazar látvány volt).

Este vissza Queenstownba, néhány órát megint Beáék társaságában töltöttem, majd reggel kicsit megfáradva a stoppolásban, inkább béreltem kocsit. És megérte hiszen a déli részt keresztül kasul bejártam. Mint egy 2000 km levezetése és rengeteg csodaszép hely megtekintése közepette. Te Anauban összeismerkedtem egy mexikói stoppossal (igen szép neve van, Androméda). Megegyeztünk, hogy mivel nekem van kocsim ( és amúgy is le akarom róni a tartozásom a stoppososok előtt) hogy elviszem erre-arra. Reggel persze még felszedtem egy francia párt is. Így tömött autóval vágtunk délnek.

Az idő elég esős volt, de bíztunk a legjobban, ami sajnos nem történt meg és csunyán eláztunk a túra alatt, de jó buli volt. Nagyon érdekes emberekkel volt dolgom, akik sokat meséltek, főleg a mexikói nő volt egy nagyon világlátott ember. Nem volt csöndes pillanat.... mindig volt valami téma. :)

Az utolsó előtti napra még belefért egy 25km hosszú sétácska Queenstownban, Bea egyik barátnője nem tartott velük, így vele tettem meg a sétát, átdumálva az egész napot. A leányzó meglehetősen beszédes volt, így most se volt túl sok csöndes perc.

Aztán tegnap repcsire szálltam és vissza a nem annyira szürke, ám mégsem szívárványszínű, de azért kellemes valóságba. :)

Azt kell, hogy mondjam az utóbbi másfél hónapban hihetetlen sok minden történt. Teljesen kicserélődtem, felébredtem kicsit a Kiwi nyugalomból, és bevallom iszonyatosan jó érzés. Tele tervekkel, és még ha nem is teljesen úgy alakult minden, ahogy kigondoltam,  egyáltalán nem bánom, új ember lettem, és készülök az új élmények befogadására, és már tervező asztalon van a következő nagy álom is. :) :)

Szóval ennyi, kicsit hosszú lett, de néha ilyen is kell.

Sweet as New Zealand!

Move out... Move on... Move in?

Eltelt jó sok idő legutóbbi írásom óta. Muszáj erőt vennem magamon írásba szednem az elmúlt időszak eseményeit.
Mert, hogy igazából rengeteg minden történik, és egy posztba talán nem is kéne mindent beleírni.
De talán kezdeném is a legelején. Tél van, rengeteg esővel és 12-15 fokos nappali átlaghőmérséklettel. A népek passzív üzemmódban vannak, kevesebb a program... vagy?
Nos igen, vettem a bátorságot, és a cégnél csináltam egy skype csoportot, ahol picit összekovácsolhatom az aktívabb embereket. Mivel elég sok mozgékony és belevaló emberrel dolgozom együtt. Korombeliek, hasonló érdeklődéssel.
Persze az első egy két program hirdetése - mint például túrázás és billiárdozás, meg sörözés - után hamar összetoltuk az ebédlőben az asztalokat, hogy na  könnyebben kitárgyaljuk a jövőt evés közben. Ugyanis közeleg a tavasz (Winter Spring is coming! - ahogy állandóan szoktam is mondani nekik).
És lássanak csodát már van falmászó csapat, néhány keen bean, surfing session-re, és raftingra való nép is összejött. Túrázás egyéb apró összejövetelekről már nem is beszélve.

Szóval igen nagyon alakulnak a dolgok. Hétköznapra benyomtunk egy kis ping-pongozást, és badminton (terem tollasozás) a következő program.

Szóval, amikor csak jó idő van igyekszünk valami finomságot leszervezni. Finomságról jut eszembe, tegnap volt torkos csütörtök-szerűség a kikötőben, egy nagy hangárt berendeztek mindenféle kajádával, és igazából az egész nap csak arról szólt, hogy az emberek esznek... és esznek... meg isznak. :) És nem is akármilyen ennivalót, mindenféle nemzeti konyha és minőségi ételek. Nagyon jó bemelegítés volt az esti programra, amit azt hiszem csak holnap taglalok ki.

Csak hogy a történések hömpölygő folyamát ne szakítsam meg, belefogtam lakáskeresésbe is, ami, mint kiderült nem is olyan könnyű. A lakások drágák, és iszonyatosan nagy a verseny, szerintem a bécsi piac teljesen kellemes ehhez képest. De azért szerencsésnek mondhatom magam, mivel elég gyorsan találtam egy igen frankó kéglit, egy hihetetlenül pazar helyen (és nem is fokozom tovább, mert már így is majd szétvet az öröm...).
És a mai nap kiderült, hogy enyém a lakás. Méreteit tekintve alkalmas néhány bátor jövevény befogadásra is.

Elég hihetetlen, de még szigetelés is van benne, a középső unit lesz az enyém, igazi kis cozy, full bútorozott, csak a bőröndömet és a hangszereimet kell vinni, és ennyi. :)
Óó, igen sikerült visszatermelnem a kocsim árát, szóval itt volt az idő, hogy az egyik nagy szerelmemet a közelembe mozgassam... Szóval beszereztem egy digitális zongorát. Reszkessetek szomszédok!!!

Mindezek mellett még a szokásosnak mondható naplementék, és óceánparti séták is kapnak időpontot a naptáramban. Hiszen mindig kell időt szánni arra, hogy a lábunkat megmártsuk a csontig éppen nem hatoló, ám meglehetősen -3 centi hidegséget árasztó óceánban. Az látvány és a nyugalom, a körülöttem sétáló emberek bámulása igen jó kárpótlásnak számítanak a jelenleg még nem igazán barátságos hőmérsékletű víz helyett.
És persze, hogy befejezzem a poszt legelejét a héten megjött az igazi tavasz is, azaz már csak idő kérdése és indul minden kitervelt móka.

No, de egyenlőre ennyi.
A hétvégi események vagy inkább esemény megér egy külön posztot, szóval ezt meghagyom a jövőhétre.

Sweet as New Zealand!

Building a new company

Már éppen ideje volt, hogy újra írjak.

Szép lassan medrébe kerülnek a dolgok, és olybá tűnik kezdenek stabilizálódni a szociális kapcsolatok.
A french fries 3 tagjával egész sokat együtt vagyunk, legalábbis a melóhelyen, és a hétvégén sikerült az első túrámat leszervezni, ahol újabb remek embereket ismertem meg. Hasonló mentalitás és nyugodtság.

Multikulti is a javából, hiszen maláj, spanyol, ausztrál, francia, szerb, ír arcok is kezdenek bekerülni a körbe.
Nagyon sok új embert vesznek fel a céghez, és az újoncok eléggé összetartanak, legalábbis, ami a közös ebédeket illeti.

Jelenleg nemzetközi filmfesztivál van Auckland-ben szóval kis mozizást is beütünk a srácokkal. Holnap valami művészfilm lesz a téma, de elég jónak ígérkezik.
Jövőhéten egy kis sörözés is be lett tervezve, és augusztus végére elkezdtem szervezni egy hétvégi síelést. Tuti nem fogok itt gyakran elmenni, mert nagyon drága, de egy alkalom azért belefér. :) Egyszer élünk.

Picit sikerült visszavenni a vehemenciából valószínűleg a keményedő munka az oka, amit mellesleg nagyon élvezek, és úgy tűnik nagyon értékelik is a teljesítményemet.

Ja és persze minden pénteki meeting sörözéssel van egybekötve, volt egy mozidélután, amikor is egy egész mozitermet kibérelt a cég. És múlthéten elvittek kizárólag szakmai tréning céljából a céges hajóval egy körre. Ami persze kávézó vadászatba fulladt. Amíg mások kocsival hajtottak, kávézót keresve, mi aznap reggel hajóval kötöttünk ki minden stégnél reménykedve, hogy a következőnél lesz egy kávézó. A kép jól illusztrálja, ahogy épp a főnök várja a kávéját a csónakban, ami egyébként a legmodernebb kütyükkel volt felszerelve, éppan csak a légvédelmi lövegek nem hiányoztak róla...
Ezek az apróságok hihetetlen mód be tudják aranyozni az életemet itt, legalább annyira, mint amikor délben elmegyek sétálni a tél kellős közepén, és a tűző nap miatt pólóra kell vetkőznöm... :) :)

Szóval lassan, de biztosan épülget az élet a világ másik végén. Talán belátható időn belül videó is lesz, hiszen néha-néha akad videózni való esemény. :P


Sweet as New Zealand!

A really happy week

Ezen a héten sok kedves és örömre okot adó esemény történt. :) Örülhetek, hogy ennyi sok jó történik velem, és hát nem is fogok panaszkodni.

Már egy hónapja a cégnél vagyok... te jó isten, már több mint 3 hónapja élek Új-Zélandon. Úgy pörögnek a napok, hogy alig tudom felfogni.

Épül a szociális háló, igaz lassan, de biztosan. Milánnak hála megismertem néhány kedves magyart, és a cégnek hála pedig pár kedves nemzetközi figurát.

A szokásosnak mondható, ám mégis minden alkalommal felemelő tengerparti séta mellett, ma sor került egy kis túrára. Egészen pontosan öt french fries-val (én csak így hívom a kedves kis francia különítményt). Remek túra volt a jungelben, ahol hatalmas kauri fákat csodálhattunk meg. Van, amelyik már 1000 éves!

Bár ma alkalmam volt rengeteg franciát tanulni, azért megkímélt a csapat, és elég gyakran váltottak angol nyelvre. :) Szóval sokat mulattunk menet közben. Végül annyira belejöttünk, hogy még az óceánpartra is kimentünk egy beszélgetős sétára.
Sokszor elgondolkozom, hogy én most tényleg itt vagyok? Ez most tényleg komoly?
És rá kell, hogy jöjjek... Igen, ez most tényleg komoly. Felemelő látvány, ahogy a méretes hullámok összeomlanak a szemem láttára, vagy ahogy belépek a hatalmas barlang száján, mely termetességével látványos díszt képez a széles parton.














Mint már korábban említettem, beköszöntött a tél. És bár jó meleg van nappal, néha rövidujjús idő, azért mindennapossá vált a kiszámíthatatlan időjárás, van hogy óránként vált a jégeső, égzengés, verőfényes napsütés, szivárványt vető esőfátyol, vagy akár egy szimpla trópusi hurrikánka. :)

Ez utóbbiról a mostani pénteken készítettem is egy kis bizonyítékot. Zárásképp vessetek rá egy pillantást, ha érdekel Új-Zéland egy kevésbé népszerű arca. :) Hozzáteszem !fél órával! a vihar előtt egy darab felhő nem volt az égen.

Sweet as New Zealand!