Building a new company

Már éppen ideje volt, hogy újra írjak.

Szép lassan medrébe kerülnek a dolgok, és olybá tűnik kezdenek stabilizálódni a szociális kapcsolatok.
A french fries 3 tagjával egész sokat együtt vagyunk, legalábbis a melóhelyen, és a hétvégén sikerült az első túrámat leszervezni, ahol újabb remek embereket ismertem meg. Hasonló mentalitás és nyugodtság.

Multikulti is a javából, hiszen maláj, spanyol, ausztrál, francia, szerb, ír arcok is kezdenek bekerülni a körbe.
Nagyon sok új embert vesznek fel a céghez, és az újoncok eléggé összetartanak, legalábbis, ami a közös ebédeket illeti.

Jelenleg nemzetközi filmfesztivál van Auckland-ben szóval kis mozizást is beütünk a srácokkal. Holnap valami művészfilm lesz a téma, de elég jónak ígérkezik.
Jövőhéten egy kis sörözés is be lett tervezve, és augusztus végére elkezdtem szervezni egy hétvégi síelést. Tuti nem fogok itt gyakran elmenni, mert nagyon drága, de egy alkalom azért belefér. :) Egyszer élünk.

Picit sikerült visszavenni a vehemenciából valószínűleg a keményedő munka az oka, amit mellesleg nagyon élvezek, és úgy tűnik nagyon értékelik is a teljesítményemet.

Ja és persze minden pénteki meeting sörözéssel van egybekötve, volt egy mozidélután, amikor is egy egész mozitermet kibérelt a cég. És múlthéten elvittek kizárólag szakmai tréning céljából a céges hajóval egy körre. Ami persze kávézó vadászatba fulladt. Amíg mások kocsival hajtottak, kávézót keresve, mi aznap reggel hajóval kötöttünk ki minden stégnél reménykedve, hogy a következőnél lesz egy kávézó. A kép jól illusztrálja, ahogy épp a főnök várja a kávéját a csónakban, ami egyébként a legmodernebb kütyükkel volt felszerelve, éppan csak a légvédelmi lövegek nem hiányoztak róla...
Ezek az apróságok hihetetlen mód be tudják aranyozni az életemet itt, legalább annyira, mint amikor délben elmegyek sétálni a tél kellős közepén, és a tűző nap miatt pólóra kell vetkőznöm... :) :)

Szóval lassan, de biztosan épülget az élet a világ másik végén. Talán belátható időn belül videó is lesz, hiszen néha-néha akad videózni való esemény. :P


Sweet as New Zealand!

A really happy week

Ezen a héten sok kedves és örömre okot adó esemény történt. :) Örülhetek, hogy ennyi sok jó történik velem, és hát nem is fogok panaszkodni.

Már egy hónapja a cégnél vagyok... te jó isten, már több mint 3 hónapja élek Új-Zélandon. Úgy pörögnek a napok, hogy alig tudom felfogni.

Épül a szociális háló, igaz lassan, de biztosan. Milánnak hála megismertem néhány kedves magyart, és a cégnek hála pedig pár kedves nemzetközi figurát.

A szokásosnak mondható, ám mégis minden alkalommal felemelő tengerparti séta mellett, ma sor került egy kis túrára. Egészen pontosan öt french fries-val (én csak így hívom a kedves kis francia különítményt). Remek túra volt a jungelben, ahol hatalmas kauri fákat csodálhattunk meg. Van, amelyik már 1000 éves!

Bár ma alkalmam volt rengeteg franciát tanulni, azért megkímélt a csapat, és elég gyakran váltottak angol nyelvre. :) Szóval sokat mulattunk menet közben. Végül annyira belejöttünk, hogy még az óceánpartra is kimentünk egy beszélgetős sétára.
Sokszor elgondolkozom, hogy én most tényleg itt vagyok? Ez most tényleg komoly?
És rá kell, hogy jöjjek... Igen, ez most tényleg komoly. Felemelő látvány, ahogy a méretes hullámok összeomlanak a szemem láttára, vagy ahogy belépek a hatalmas barlang száján, mely termetességével látványos díszt képez a széles parton.














Mint már korábban említettem, beköszöntött a tél. És bár jó meleg van nappal, néha rövidujjús idő, azért mindennapossá vált a kiszámíthatatlan időjárás, van hogy óránként vált a jégeső, égzengés, verőfényes napsütés, szivárványt vető esőfátyol, vagy akár egy szimpla trópusi hurrikánka. :)

Ez utóbbiról a mostani pénteken készítettem is egy kis bizonyítékot. Zárásképp vessetek rá egy pillantást, ha érdekel Új-Zéland egy kevésbé népszerű arca. :) Hozzáteszem !fél órával! a vihar előtt egy darab felhő nem volt az égen.

Sweet as New Zealand!

Freedom

Azt hiszem nem sok hozzáfűzni való van a videóhoz, amit most közzéteszek.
Milán nagyon jól megfogalmazta, miért más ez az ország, mint az összes többi, ahol eddig jártam, vagy éltem.

Szabadság. Pusztán egy vasárnap délutánra volt szükség, hogy megértsem. Remélem a videó átadja nektek is egy kicsit ezt az életérzést. :)

Sweet as New Zealand!

The cruel reality

Bizony a valóság mindig kegyetlen. :) De persze, ha az ember kellőképpen optimista, akkor a csúnya gonosz felhőkből is verőfényes napsütés lesz.

És ez most sincs másképp (sose engedem, hogy akár csak egy bárányfelhőcske is megjelenjen a horizonton). Immáron harmadik hete nyomom az igát. Meg kell hogy mondjam, nagyon szeretem. Most már egészen nehéz feladatokat kapok, és közelembe kerültek a komoly berendezések is, remélem lassan hozzányúlhatok az első radarhoz, vagy szonárhoz is.

Jófej kollégáim vannak, bár még birkózom a kiwi akcentussal, de már egyre jobb. Összeálltam egy francia sráccal carpoolingra, azaz reggel elviszem munkába este meg elhozom. Így mindkettőnknek olcsóbb, és legalább nem alszom el a volán mögött. :)

Igaz, hogy nyomatni kell a munkát, de azért hétvégente belefér egy kis jövés-menés. Most is sikerült egy pecázást, kollégákkal egy LAN partit beütni, sőt még az éjszakai életbe is be tudok szabadulni. Már csak idő kérdése, és el kezd Aucklandfalva rettegni tőlem. :)

Azért, hogy valami csunyát is mondjak... Itt a tél. Immáron 3 napja esik megállás nélkül, bár a hőmérséklet nem nagyon esik 13-15 fok alá. Ideje téli programokat keresni. :)
Szép lassan gyűlnek az események, szóval már csak idő kérdése, és előállok egy újabb videóval.

Azt hiszem, röviden ennyi.

Sweet as New Zealand!